Nem vagyok az a nagy "party-arc", sem az iskola közepe, egy csendes mindennapi lány vagyok. * Aki gyakran álmodozik és szeret a magának megálmodott világban élni - elvonva a valóságtól. Igénylem a társaságot és szeretek a barátaimmal lenni, azonban néha még nekem is szükségem van a csendre és az egyedüllétre. *Vidám természetű vagyok, könnyen barátkozom. :) * Nagy szenvedélyem a fényképezés, és a lovaglás. *Imádom az állatokat, ebből kifolyólag állatorvos szeretnék lenni. Jelenleg állatorvosi aszisztensként dolgozom:)
*Hatalmas álmokkal és tervekkel rendelkezem, de mindezeket beváltani és megvalósítani hatalmas akaraterőre és kitartásra van szükségem! Bízunk benne menni fog. :)
Röviden-tömören ennyi... :) Ha még érdekelne esetleg valami: itt elérsz!
~A madár nem azért énekel, mert tudja a választ. A madár azért énekel, mert van egy dala.~
Vagyis könyvajánló. Egy kicsi netes és egy kicsi kiadott könyvekből. Ide mind azok kerülnek, amelyikeket szeretem és nektek is szívesen ajánlom. lesz itt horror, fantasy, krimi és mindenféle. :)
Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt.
A nevem Bonnye Meson 15 éves vagyok és nagy ló bolond. Talán ez a velem járó sorscsapás- szüleim szerint - kiskoromban kezdődött, amikor 'Sógorunk' felültetett egy Shagya arab hátára. Annyira jól éreztem magam, hogy szüleim nem tudtak leimádkozni Kasmír nyakából. Még tisztán emlékszem a nevére, neve mindig megjelenik az emlékezetemben, amikor szüleim ló mániámat szidják. De az óta sok minden megváltozott, rég nem ültem lovon.8éves koromban elkezdtem lovagolni és azt hiszem 10 éves koromig lovagoltam, utána abba kellett hagynom, és az óta igazán nem ültem lovon, esetleg, hébe-hóba ha találkoztunk lovas ismerősökkel, akkor fel-felültem a lova hátára, de egy igazán jót régen nem lovagoltam. Otthon persze, állandóan azon ment a vita, hogy én újra nyeregbe szeretnék szállni, de szüleim ezt teljesen ellenezték… de én csak lovak és lovak, más nem volt. Ha el akartunk menni valahova csak lovas hely lehetett, de erre ritkán nyílt lehetőség, hogy lovas helyre menjünk, tudniillik szüleim nem igazán szeretik a lovakat. Féltenek tőlük. Azóta ez természetesen megváltozott,de azóta sem vagyok képes úgy szeretni egy lovat, sem mint azt az egyet,akit 2 éve ismertem meg,de hírtelen eltűnt az életemből..E-kis történetet mesélem el nektek:
Egy hétvégi reggelen édesanyám szólongatására ébredtem.
-Bonny! Kellj fel! El akarsz menni valahova vagy sem?! - kérdezte anya
- Az attól függ, hova… amúgy szombat van, nem aludhatnék, még egy kicsit utána visszatérünk rá és megbeszélhetjük! - feleltem még félig álomba merülve és a fejemre húztam a takarót
-Hát, ha nem akarsz lovas helyre menni én megértem..na akkor maradtunk itthon. - a lovas szóra hegyezni kezdtem a fülem, majd kis idő múlva kiszóltam:
-Ha lóról van, szó akkor vevő vagyok rá! Miről is van szó?! - kérdeztem most már jóval érdeklődőbbe
- Hát itt a közelben most van egy nagy Díjugrató verseny, ha akarod, elmehetnénk. - na, ez az, amire teljesen nem számítottam! A szüleim ilyet ajánlanak fel?! Na, itt már van valami..
-Szuper! Mehetünk! Elhívhatom Camy-t?- már talpon is voltam.Camy az egyik legjobb lovas barátnőm.
-Felőlem… de mond, hogy hamarosan indulunk! - figyelmeztetett anya.
- Oké. - mondtam az örömtől majd ki csattanva.
Felhívtam Camy-t és elmondtam neki, mi a helyzet. Persze ő egyből rábólintott az igenre. Na persze! Hogy is lehetne egy ilyen lehetőséget kihagyni?! Megbeszéltük, hogy félóra múlva jöjjön ide hozzánk, utána indulás.
Ezek után én lázasan kezdtem készülődni. Lovas póló és a többi, hát persze, had adjam meg a módját a versenynek!
Fél óra múltán már Cam ott volt nálunk, indulásra készen. Mi még pakoltunk pár dolgot, harapni valót innivalót fényképezőgép meg a többi… egész napra mentünk, úgy hogy kellett a muníció!
- Már alig várom, hogy ott legyünk! - örömködtem Cam-nek.
-Én is! Kíváncsi vagyok a díjugratásra! - felelte nevetve
-Ó menny már! Engem a lovak érdekelnek!
-Na persze… a lovak. - forgatta a szemét, miközben válaszolt.
-Miért te akkor miért jössz? – vágtam vissza
-Hülye kérdés… LOVAK! - nevetett..
Egy óra út után megérkeztünk. A szüleim befizették a jegyeket és megindultunk a Parkba. A hely csodaszép volt. Ámulva tanulmányoztam a mezőkön legelésző lovakat… volt köztük telivér, hannoveri és különböző ugró galopp és díjlovak is. Annyira csodálatos volt minden, le tudtam volna ott élni az életem! De ez csak egy távlati terv volt. Amikor elértünk egy kis elágazáshoz ott megálltunk, majd szüleimhez fordultam.
- Mi elmegyünk felfedezni ezt a csodás parkot, majd jövünk. Ha kellenénk, nálam van a telefonom! - szóltam mosolyogva
- Rendben, de merre mentek? - kérdezte apu
- Arra vagy arra? Nem tudom… majd még kitaláljuk lényeg, hogy elmentünk! - szóltam vissza.
-Rendben, akkor majd találkozunk. Sziasztok! - köszönt el anyám.
Elindultunk Cam-mel felfedezni a parkot. Amint elindultunk a sátrak körül láttuk, hogy az ugratásra melegítenek be, érdeklődve tanulmányoztuk lovakat és lovasaikat egyaránt. Majd tovább mentünk és láttunk egy Western bemutatót. John O'Conor és Leda bemutatásával. Leda egy gyönyörű Quarter horse volt. Szép sárga színe volt és gyönyörű hókája. A lovas csak egy kötelet tartott lova nyaka körül. A bemutató egyszerűen csodás volt. Ámulattal figyeltem Leda minden egyes mozdulatát. Annyira kecses és összehangolt volt lovasával, hogy öröm volt nézni! A bemutató végén tovább mentünk.
Cam-et egy istálló nevezetű tábla felé tereltem.
-Nézd Cam! Ott az van, hogy istálló, nézzünk be oda is! – kiáltottam
-Oké…felőlem.
- Annyira kíváncsi vagyok a benti lovakra! - mondtam izgatottan
-Legalább annyira, mint én! - felelte mosolyogva Cam
-Persze, persze,de nálam jobban nem! - kockáztattam meg a válaszom.
-Az lehet. Na, induljunk most már.
Irányunkat az istállók felé vettük. Amint beléptünk az első épületbe megcsapott az a finom istállószag, amit annyira szerettem, és a lovak! Egytől egyig mind gyönyörűek. Volt pár ló, amit eladásra kínáltak, szívesen megvettem volna egyet, na, jó az összeeset, ha lett volna rájuk pénzem,de pénzem sem volt nem beszélve a helyről,ahol tartanám őket. Egyszóval ez csak hiú ábránd volt! ÉS átértünk az istálló másik végébe, ahol volt pár versenyló még. Az istálló végén volt 2 boksz ahol egy koromfekete ló és egy világos pej állt.
-Cam ezt néz meg! Olyan gyönyörűek! -Szóltam Cam-hez.
- Wow! Csodálatosak! Vajon kié lehetnek? - Cam-et főleg a világos pej kis kanca fogtam meg, ami azt illeti engem a fekete herélt érdekelt jobban.
Amíg ott nézelődtünk egy hang szólalt meg a hátunk mögül.
- Sziasztok! Meg akarjátok simogatni őket? - kérdezte barátságosan egy lány
- Szia. Igen, persze. - feleltem
- Gyertek be nyugodtan… -felete majd egy másik boksz, hogy irányított minket, a bokszban egy szürkés ló állt. - Ő itt Cork 9éves holsteini sportló, ha gondoljátok segíthettek csutakolni. Amúgy a nevem Sisy.- mondta barátságosan.
- Rendben. Az én nevem Camy. Tulajdonképpen hány ló van még soron? - kérdezte Cam
- Én pedig Bonnyie vagyok. -mutakoztam be.
- Hát örülök, hogy megismerhettelek titeket! Ő Cork-on kívül még 4. A bal sarokban az utolsó előtti bokszban Picco Bello ő egy Oldenburi herélt most 4 éves, de kitűnő ugróló. Mellette a sarokban Hope ő egy Hannoveri ugróló 5éves, azt lehet mondani ő a legtehetségesebb ötük közül, na jó azért Picco Bello is szuper,de Hope most a nyerő. Vele szemben War és mellette Arwen. - sorolta a lány a neveket. Én persze egyből tudtam, hogy nekem Hope kellene, ő volt az, aki a szívembe lopta magát.
- Gyönyörűek, és a neveik is! Nekem valahogy Hope nagyon tetszik. - feleltem mosolyogva
- Az biztos! Nekem Arwen tetszik. - folytatta Cam
- Ha akartok bemehettek hozzájuk és elmolyolhattok velük! - mondta Sisy. ez volt a varázsszó, alig mondta ki, mi máris bementünk a lovakhoz.
Amikor beléptem Hope-hoz ő halkan nyihogott és megbökött az orrával. Első látásra, tudtam, hogy ő kell nekem! Gyönyörű ló volt! Kedves és nyugodt természetével azonnal elvarázsolt. Csutakolás közben rendkívül nyugodtan viselkedett, néha hátranézett, hogy ott vagyok-e még, mert időnként leálltam és csodálattal mértem végig, milyen gyönyörű. Patáját is kitisztítottam és nem volt nehéz dolgom, csupán annyit tettem, hogy szóltam "Remény lábadat." és megveregettem a lábát, hogy tudja, miről beszélek. Azonnal fel is adta és nyugodtan tűrte, hogy kitakarítsam.
- Héj lányok! Nemsokára a fiúk jönnek! Ó bocsánat Arwen! Azaz fiúk és a leányzók jönnek. - mondta Sisy
- Tényleg? Együtt? - kérdezte Cam
- És mit adnak elő, mármint így együtt? - folytattam a kérdést én
- Hát egy bizonyos akrobatikus mutatványt. Mind az ötüket befogjuk egymás mögé és Arwen valamint Gitta hátára rááll Joey és vágtáznak meg ilyesmi, meg Joey közben több mindent csinál, azt hiszem,meg valószínű utána még Hope és Picco Bello ugratni fognak. Majd segítenetek kellene felkészíteni őket és kivinni a versenypályára. Ha nem gond? - felelte Sisy
- Persze, hogy segítünk! - vágtuk rá egyszerre.
Ebben a pillanatban egy fiú vágtatott át az istűllón és Sisyhez fordult.
- Kezdjetek készülődni, lassan mi jövünk.
- Rendben! Amúgy bemutatom neked Bonniet és Camy-t, az én két segédeimet. - mondta vigyorogva Sisy
- Á sziasztok! A nevem Joey.Szóval,mit ígért nektek,hogy ha segítetek neki? - kérdezte tőlünk
- Semmit! Ők rendesek és segítenek nekem, nem úgy, mint egyesek! - szúró pillantást lövellt Joey felé.
- Tényleg nem ígért semmit, szívesen segítünk, ha lovakról van szó! - erősítettem meg Sisy állítását.
- Aha. Rendes tőletek. - felelte mosolyogva
- Ó csajszik, míg el nem felejtem! Mielőtt bármit is mondotok a lovaknak, hangsúlyozzátok ki a nevüket, mert ez az ÚR itt mellettem hajlamos eltéveszteni és azt hiszi, neki szóltok. - mondta vigyorogva Sisy
- Részemről rendben! - felelte Cam én pedig csak bólintottam.
- Na, akkor kész a csutakolás? - kérdezte Joey
- Nagyjából… mindjárt át dörzsöljük a szőrüket nedves ronggyal, hogy fényes legyen! - válaszolt a lány - Ott van, a vödör hozzatok bele vizet és a bokszokban majd találtok 1-1 rongyot, avval törölgessétek át őket.
- Na, mi az? Te már nem is csinálod? Lusta disznó! - heccelte Sisyt Joey.
- Dehogy nem! Csak keresek egy krémet Cork-nak, mivel van egy sebe.
Mi addig elindultunk csapot keresni, hogy vizet hozzunk bele. Átvágtunk az istállón, és amikor kiértünk a legközelebb álló lovast megkérdeztük, hol találunk vizet. Ő helyre utasított minket és mi folytattuk utunkat… hamar meg is találtuk a csapot, még szerencse, hogy volt rajta meleg víz is, ezért langyos vizet tettünk,hogy nehogy megfázzanak a hidegtől. Visszaindultunk és mikor vissza értünk meglepődve tapasztaltuk, hogy ott van még 2 lány és azon vitatkoznak, hogy kit pucoljanak le. Mind ketten Picco Bello-t választották, mi ezt hagytuk, mivel Sisy nem volt ott és nem küldhettük el őket. Mi beálltunk és elkezdtük a lovakat lemosni. Közben a két leányzó össsze-vissza beszólogatott nekünk minden félét. Szemlátomást fiatalabbak voltak tőlünk, de szájuk annál nagyobb. Egójuk a tetőn volt állítom. Bementem Reményhez és óvatosan dörzsölgetni kezdtem a ronggyal erre az egyik lány átjött és elkezdte csutakolni, mire én rászóltam!
-Hé! Ez a ló már le van csutakolva! Most nézd meg mit csináltál! - Amit rendesen lekeféltem Ő azt Picco Bello koszos szőréről lejött port és mindent rákente Reményre!
-Lecsutakolom a lovat! Nem látod! Amúgy meg, nem is a te lovad, jobb lenne, ha elhúznál innét! - vágta rá a kis boszorka, komolyan ott tartottam, hogy kilököm az istállóból
-Miért talán a tied?! – sziszegtem a fogaimon keresztül
-Ahhoz semmi közöd, de jobb lenne, ha elhúznál innét! - kiabált rám, mire megjött Sisy és megkérdezte mi történik itt Én elmondtam, hogy mi ez az egész. Sisy láthatólag mérges lett.
-Na, ide figyelj! Én engedélyt sem adtam arra, hogy egyáltalán bent legyetek Picco Bello-nál vagy a többi lónál. Azt engedtem meg, hogy megsimogasd és miután én elmentem megegyeztünk, hogy kimentek! egyáltalán kész van Picco Bello, ha már ti saját kezűleg irányítjátok dolgokat?! - pirította le a két lányt Sisy, mert idő közben megjelent Remény bokszánál a másik is.
- Dehát ez a kettő is bent volt a lovaknál! - szólt a másik lány
-Mert nekik engedélyt adtam, Én kértem meg őket! Szóval Picco bello készen van?!
-Dehogy van kész! Csak nézd meg! Dől belőle a por. - mondta Camy
-Jobb lesz, ha nagyon gyorsan elhúztok az istállónkból, ha nem akarjátok, hogy szóljak a szüleiteknek, hogy bementetek egy idegen lóhoz engedély nélkül! - mondta mérgesen Sisy, majd hozzánk fordult - Lányok légy szíves csutakoljátok le újra Picco Bellót! Nemsokára indulunk!
A két lány elment, a szőke visszafordult és kiöltötte a nyelvét rám. Én méregető szempillantást vetettem rá. Mire elment. Én befejeztem Remény törölgetését, majd átmentem Picco Bello-hoz, mire Cam és Sisy is átjött. Láthatólag a ló élvezte, hogy ennyien vannak körülötte és takarítgatják. Ezek után, elvettüka felszereléseket és felszerszámoztuk a lovakat. Természetesen én Reményt, Cam Arwent, Sisy Picco Bellot, majd megjelent Joey és barátja Hans akik Cokr-ot és Gittát szerszámozták fel.
Az összes lovat befogtuk és kivezettük őket, ők elindultak a pálya felé.Mi is követtük őket csak egy rövidebb úton. Amint oda értünk Sisy bemutatott minket egy öreg férfinak, a neve Sam Corwin volt. ekkor kaptam észbe, hogy a Corwin testvérek apja, aki egy híres Díjugrató volt,ahogyan a Corwin testvérpár is. Sam megköszönte nekünk, hogy segítettünk, mi persze ezt örömmel tettük. Megérkezett a mi kis 5-ös cspatunk és bementek a pályára, mi elindultunk a lelátóhoz, de Sam bácsi utánunk szólt.
-Lányok! Hát ti meg hová mentek? - kérdezte értetlenül
-Hát csak leülni, nekünk nem szabad, ott lennünk a pályán. – mondtam
- Dehogy is nem! Most adtam rá engedélyt! Ti bejöttök ide, és itt lesztek velem, elvégre ti vagytok a mi kis segítőink! Tudjátok Sisy mindent elmondott - mondta vigyorogva.
Szóval Sisy! De ettől függetlenül, nekünk ez hatalmas megtiszteltetés volt! Egy hatalmas verseny versenypályáján a híred Díjugrató mellett, aki még meg is köszönt nekünk egy aprócska dolgot!
A Start csengő hallatán a lovak elindultak,Joey ott egyensúlyozott Arwen és Gitta hátán.
Szüleim, teljesen meg voltak lepődve, amikor megláttak, engem és Cam-et a versenypályán. Apa oda hívott a pálya szélére és megkérdezte, hogy ebből nem lesz-e baj. Én persze megnyugtattam, hogy nem, mivel Sam bácsi mondta, hogy mennyünk be oda! Elmondtam neki ki is Sam bácsi. Ő persze csak pislogni tudott, hogy Én egy ilyen híres emberrel találkoztam. Hát igen, ez elég ritka… nálunk! Visszatértem Sam és Cam mellé, és néztük az 5 ló mit produkál a pályán.
A műsor végeztével, lejöttek a pályáról és megálltak mellettünk. Joey még mindig állt a két ló hátán. Mire elkezdett mosolyogni, valószínűleg érdekes arckifejezésemen.
-Na, milyen voltam? – kérdezte
-Te milyen voltál?! Nem éppen a lovak milyenek voltak? - vágtam vissza
-Én álltam a hátukon! - mondta nevetve
-De ha ők nem hagyják, akkor te már nem állnál ott, talán még a földön sem, - viccelődtem
-Ez igaz, ne bízd el annyira magad! -mondta csendesen kuncogva Sam bácsi
-Tudom..- motyogta Joey - Na, akkor indulás vissza, siessetek,mindjárt mi jövünk Reménnyel és Picco Bello-val!
Mi visszarohantunk Sisy társaságában az istállókhoz, ahol gyorsan ki oldottuk a lovakat, csak volt egy apró bökkenő! A szíj beszorult és nem fért be oda senki.Csak én! Picco Bello és Remény közé. Befúrtam valahogy magam, hogy kiodjama szíjat, de Picco Bello ráállt a lábamra, felszisszentem, mire Remény megcsípte és arrébb ugrott. Szerencsére leszállt a lábamról és beljebb tudtam férkőzni a két ló között, de ők még mindig szorosan álltak egymás mellett és kész rémálom volt köztük lavírozni! Mire elértem a jó szíjat, kis híján összepréselődtem, mivel Cork és Picco Bello mozgott ez által folyamatosan megtaposson valamelyik. A szíj teljesen beakadt, nagy erő kellett ahhoz, hogy ki tudjam valahogy szedni, és többször is kellett nekifognom, hogy ki tudjam rántani,közben Joey felajánlotta,hogy ad egy kést és vágjam el,de megoldottam a nélkül is. Végre kiszabadultam a két ló közül és megfogtam Remény vezető szárát és bevittem a bokszba,ahol már el volt készítve a nyerge.
Gyorsan letörölgettem az iménti port róla és felnyergeltem valamint felszerszámoztam. Cam ez alatt Arwen-t pucolgatta, Remény készen volt és Picco bello is.
-Cam indulás, most jönnek a fiúk! - szóltam be Arwen bokszába mosolyogva
- Megyek! - szólt vissza
A pálya felé vettük az irányt és csak loholtunk, hogy láthassuk a két paripát. Ugyanúgy beálltunk a pályára és néztük a lovakat. Remény fekete szőre csak úgy csillogott, csodálattal néztem minden egyes mozdulatát. Közben elképzeltem, hogy az Én lovam és Én vagyok a hátán, és felhőtlenül vágtázunk, és egymás után győzzük le az akadályokat, de ez csak álom volt…
Az elég sok akadály volt, de mind a két ló hibátlanul győzte le. A műsor vége felé elmondták, hogy kinek a lovai és, hogy Sam Corwin, minden olyan lovast szeretettel vár Farmján, aki Díjugratásban akar versenyezni, vagy csak ugratni szeretne. A lovak lejöttek a pályáról.
-Ez egyenesen szuper volt! Nem is! Inkább bámulatos, fantasztikus, leírhatatlan! – áradoztam
- Az bizony! Bárcsak mi is ott ülhettünk volna rajtuk! - folytatta Cam
-Hát köszönjük lányok! Ha akartok vissza mehettek a lovakon az istállóig! - mondta Sam és intett a fiúknak, hogy szálljanak le a lovakról
- Köszönjük! - hálálkodtunk Cammel
Felültem Remény hátára, Cam pedig Picco Bello-éra, és úgy mentünk vissza. Közben ügettünk sé egy kis vágta is belecsúszott. Boldog voltam, hogy Remény hátára ülhettem. Ez egy nagy ajándék volt számomra.
Ahogy vissza értünk Sisy, meglepődve tapasztalta, hogy férfi lovasaink eltűntek.
-Hát ti?! Ti ugrattatok? - kérdezte meglepetten
-Nem dehogy! Csak Sam bácsi megengedte, hogy idáig velük jöjjünk vissza. - mondta Cam Én pedig bólintottam, hogy megerősítsem.
-Oké, akkor nyergelésre fel lányok! - mondta Sisy
Elkezdtük a lovakat újra lenyergelni, lecsutakolni és megtisztítani az izzadságtól. Közben megérkeztek szüleim és el voltak ájulva, hogy én egy idegen lóhoz csak úgy bemerek menni, semmi félelem nélkül. Én pedig erre annyit válaszoltam: 'Teljes mértékben megbízom Reményben! Mert tudom Ő nekem való ló!' Teljesen beleszerettem ebbe a paripába, tudtam, hogy ő kell nekem és csak Ő!
Még jó sokáig bent voltunk náluk, én leültem egy szalma bálára és néztem Reményt, ahogy eszik és iszik. Majd odajött hozzám fejét a vállamra tette, majd elhúzta és meleg orrát arcomhoz tolta, Én közben füle tövét vakargattam. Egyszerűen csodás ez a ló, maga a nyugalom, maga a tökély. Nem volt olyan, amiben egyszerűen kritizálhattam volna!
Ekkor megjelentek szüleim, hogy indulunk vacsorázni, utána kapunk 10 percet,hogy elbúcsúzzunk és megyünk haza.
-Sisy! Elmegyünk vacsorázni az itteni étterembe nemsokára, jövünk! - szóltunk Sisy-nek.
-Rendben! - szólt vissza. - Bonnye várj egy kicsit! Szeretnék valamit mondani.
-Én addig bemegyek Arwnhez! - mondta Cam Én oda mentem Sisyhez az istálló végébe, ahol nem volt senki és halkan megkérdeztem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
