F R E S I A N
egy tökéletes álom, tökéletes történet...

1.Rész

A nevem Annie Holle, az én kis történetem pedig a Lincoln Farmon kezdődött. Amikor még 12 éves voltam mindig segíteni akartam, mindenhol ott voltam, ezért aztán felkerekedtem a piros kis biciklimre és bejártam a környéket kapva az alkalommal, hogy pénzt keressek a munkámért, segítségemért. A Lincoln Farmon akkoriban nagyon elkélt a segítség így aztán ott egyből felvettek mindenesnek. Jó összeget is kaptam a munkámért így nem volt vele baj. Tojásokat szedegettem össze, tyúkokat etettem, lovakat ápoltam, boxokat takarítottam, felszereléseket  pucoltam, egyszóval mindent. Imádtam a lovakat és ha velük dolgozhattam mindig is a fellegekben éreztem magam! Mr. Gramme látta, mennyire szeretek velük dolgozni és megengedte, hogy lovagoljak is a lovain, és edzek velük. A lovai nem voltak képzettek, de ettől fantasztikusak voltak. Én mindennap foglalkoztam velük, edzettem őket. Ám volt egy pej, 5 éves Hannoveri, orrcsíkkal. Új volt a farmon és rettentően szép külleme mindenkit meglepett. Képzett ló volt, én pedig képzett lovas lettem az ő tanítása alatt. Tökéletes páros voltunk.. díjlovas versenyeken is részt vettünk és színvonalas teljesítményt nyújtottunk. Karácsonyra Mr. Gramme nekem adta Eyesot és a gyönyörű ló az én birtokomban lehetett.

Volt egy saját lovam, egy saját álmom, amit azt hittem nem vehetnek el tőlem. A Díjlovas OB-n tovább jutottunk, és 15 éves lettem.. augusztus volt.. aug. 12... Díjlovas VB, New York, Nationality Lovarda. A verseny tökéletesen zajlott.. elsők lettünk és megnyertük a kupát! Álmodni sem mertem volna, hogy ekkora kincs van a kezemben, ám amikor indulni akartunk, felvezettük a lovamat a rámpán, de a lovam makacskodott a rámpánál, kapart, fújtatott és a levegőbe dobálta szép fejét. Sörénye a lenge nyári szélben lobogott, farkát magasra tűzte. Gyönyörű szőrén megcsillant a fény, amely szinte kívánta, hogy csillogjon. A lovam soha nem makacskodott a rámpánál, de most igazán kívánta, megmutatni, milyen ló is ő! A lábait a magasba emelte és közben hátrált, miközben én a vezetőszárat erősen tartottam, hogy ki ne tépje a kezemből. Mr. Gramme rémült arckifejezését látva, tudtam, hogy baj lesz. Lovam fekete sörénye lebegett az égben.. fenségesen magasra emelte farkát, amelyet zászlóként lobogott, patái a levegőben suhogtak, éles nyihogása úgy hangzott mintha azt mondaná: "Hé skacok én nyertem!" Nála többet nem is kívánhattam tőle az élettől, és mégis elvette az élet tőlem.. amint hátralépett éles nyihogása megrémisztett, majd egy lovakat szállító kamion jött felénk, az lassított, mégsem eléggé.. a szárat magam felé húztam, de a kamion gyorsabb volt.. a testébe belekapott aztán élettelenül tovább lökte. A lovam ott feküdt a betonon. Utoljára belefújt a levegőbe és egy éles nyihogás töltötte be a csendet. A vér belefagyott az ereimbe. Fülsüketítő nyihogása betöltött mindent, a hideg végigment rajtam és előtört belőlem a zokogás, a lovam nyakára  feküdtem amely a kimerüléstől csatakossá vált, és a vér.. körülvett minket.. a könnyek megállhatatlanul csorogtak a szememből.. a pillanat amelyre annyit vártam.. a győzelem amikor megnyerjük a világ bajnokságot, most mind.. mind.. elúszik.. minden amiért annyit küzdöttem. minden vágyam, minden álmom, a szeretett lovam.. nála szebb állat soha nem élt. és most mégis elveszi tőlem az élet. A füleibe suttogtam: drága lovam, ne menj el!! kérlek! nagyon hiányoznál! te vagy az életem! nem mehetsz el! soha többet nem ülök lóra ha elveszítelek! soha!! soha nem tudnám feldolgozni az elvesztésedet!!
  Aztán lecsukódtak a szemei és még egy nagyot horkantott és az élet eltávozott a testéből. Könnyeimmel küszködtem és sírógörcsöt kaptam.. azt hittem belehalok a veszteségébe. A nyerítése szinte éles zajként visszhangzott a fülemben.. újra és újra lejátszódott, a nyihogás, a paták suhogása.. a kép, ahogyan összeesik az én lovam! a kép ahogyan megszűnik az élet a testéből.. a kép, amely annyira összezavar. A kezemben ott volt a szalag.. egy szalag ami eddig dicsőség, büszkeség és győzelemért kiáltott, most pedig egy emlék lett... egy emlék.. amit ezerszer megnézhetek, de vissza nem kaphatom. Ami egykoron rabulejtette a szívemet, a szeretett lovam.. élettelen teste mellett, nem tudom mennyi időt tölthettem, de csak arra emlékszem, hogy utána az ágyamban feküdtem, és sokkos állapotban voltam. Díjlovas versenyeinket néztem miközben anya nagyadag kakaót hozott be, pirítóssal én pedig ellöktem magamtól. Megfosztottam magamat az ételtől, az inni valótól.. és minden Földi örömtől.. a bánat elöntött.
  Sokáig nem is tudtam felkelni az ágyból, csak feküdtem a könnyeimmel küszködve.

- Elég volt Ann!- jelentette ki anyám dühösen.- Elég volt a síránkozásból! Nem lehetsz mindig itt bent, és síránkozhatsz! Eyes is azt akarná hogy újra a nyeregbe ülj, vagy ha nem is oda, akkor legalább élj! Neki ez volt a sorsa! Neked az a sorsod hogy élj! Amíg lehet!

- Anya, a legjobb ló veszett el! Nem egy plüss állat! Egy élőlény akit szerettem!- mondtam dühösen, miközben bevágódtam a fürdőszobába.

- Rendben akkor elköltözünk!- üvöltött anya.

- Hogy mi?- dugtam ki a fejem a fürdőszoba ajtaján.

- Jól hallottad.- mondta anyám kifejezéstelen arccal.

- De neked itt van a munkád!- mutattam rá.

- Ott is tudok vele foglalkozni! New Yorkban!-majd sóhajtott egyett és Eyes képére nézett ahol mi álltunk egymás mellett. Hatalmas mosollyal az arcomon.

- Anya, nekem itt vannak a barátaim!- mondtam könnyezve.

- Mégis milyen barátok? Feléd néznek, te meg csak sírsz és nem mutatod meg milyen erős vagy! Mindig elhajtod őket, és ők nem akarják látni ahogy szenvedsz mert fáj nekik! Pont ezért nem jöttek ide azóta!- mondta édesanyám, aki szintén már a könnyeivel küszködött.

-  De anya ...!- nyögtem pár szót, mire magam is rájöttem. Itt az ideje felállnom, és újra élnem, de itt. Egy új helyet nem tudok majd elviselni!

- Elmenjünk vagy maradjunk?-jegyezte meg anya.

- Maradjunk.- mondtam halkan.

Hirtelen megcsörrent a telefon. Anya vette fel.

- Szia Mary! Én vagyok az Mr. Gramme. Tudod arra gondoltam, hogy visszaadhatnánk a lányod lovagló holmiait, hiszen gondolom a tragédia után a lányod nem ül többé lóra. - mondta halkan Mr. Gramme.

- Én is így hiszem, de szeretném, hogy még egy kicsit ott maradjon a felszerelése. Nem hiszem, hogy látni akarja.- mondta anya, miközben rám pillantott.

Minden szót hallottam, ami a kagylóból kiszűrődött. A lovas képemre néztem amin én vagyok és Eyes, a verseny után. A ló mellettem, a tökéletesnek látszó életem egyik pillanata. Szalag a ló pofaszíjján, ami a kantáron helyezkedik el, kezemben kupa míg a másikkal a gyönyörű lovat ölelem át. Vajon mit akarhat most odafent? Lovagoljak újra. Megígértem neki, hogy soha nem fogok. Azt hiszem ez ígyis lesz.

*

Beköszöntött az ősz. Iskolába jártam, ha nem is 100%-os volt a teljesítményem, mindig megpróbáltam kiválló lenni. Éppen hazafele bicikliztem, amikor eszembe jutott, hogy mi lenne ha ma egy kis kerülőt tennék hazafelé, az erdőn keresztül. Ilyenkor ősszel minden annyira pompás.
Ígyis lett. A biciklim már a falevelek között vándorolt, miközben lelkesen hajtottam. Időnként el-el nézgelődtem. A hatalmas réten ahol csak egyetlen egy öreg fa állt, leültem a tövébe. Elképzeltem milyen volt annak idején itt lenni Eyessal, mennyi terepet szerveztünk. Minden emlék a fejembe történt, ahogyan az is, miért nem lovagolok már. A sikítás, a nyihogás..  Lehunytam a szememet, majd megráztam a fejemet. Mindent kiakartam belőle verni. Minden ilyen gondolatot. Hirtelen nyihogás tört fel az erdőből. Felegyenesedtem, a szám tártva maradt miközben a hang irányába összpontosítottam. Nem sokkal később egy fekete Fríz mén bukkant elő az erdő sűrűjéből. A ló nyihogva átgaloppozott az erdőn, amikor meglátott egyből megállt. Fülelni kezdett. Mély barna szemei szinte az emlékeimben kutakodtak. Újra megjelent bennem a félelem, ahogyan Eyes rémülten felnyihog, amikor a szemébe nézek, amikor a könnyeim ráfolynak, ázott szőrére. S az utolsó pillantása. A ló csak némán figyelt engem a tisztás másik végéből. Tisztes távolságból.
Annyira megrémültem, hogy gyors lélegzésemmel a gyors kiút a rohanás volt. Fogtam a biciklimet és a lehető leggyorsabban elakartam tűnni. Amikor visszanéztem a ló már nem volt ott. Nyilván visszament az erdőbe.